A módosított keményítő porított anyag, így az, hogy a feldolgozás során hajlamos-e agglomerációra, nagyban függ az anyag állapotától és a tényleges működési módtól. Ha megfelelően tárolják és megfelelően diszpergálják, a módosított keményítő általában jó porállapotot képes fenntartani. Azonban a nedvességnek való kitettség, a koncentrált takarmányozás vagy a nem megfelelő keverés a feldolgozás során helyi aggregációt és csomóképződést okozhat.
A nedvességfelvétel az egyik gyakori tényező, amely hozzájárulhat az agglomerációhoz. Amikor a módosított keményítőpor vízzel érintkezik, a részecskék gyorsan felszívhatják a nedvességet, és egymáshoz tapadhatnak. Ha továbbra is nagy mennyiségű száraz por halmozódik fel a nedves részecskék körül, csomók képződhetnek. Ha ilyen csomók keletkeznek, további keverési időre lehet szükség a megfelelő eloszlásukhoz.
A takarmányozási mód is jelentősen befolyásolhatja az agglomerációt. Ha egyszerre nagy mennyiségű módosított keményítőt adunk hozzá, a por koncentrálódhat az anyag egy bizonyos területén. Ha a helyi koncentráció gyorsan növekszik, és a rendelkezésre álló nedvesség vagy keverési hatás nem elegendő, a részecskék egymáshoz tapadhatnak. Ezért a gyakorlati műveletekben általában nem szabad egyszerre nagy mennyiségű port ugyanarra a helyre önteni. Ehelyett az anyagot fokozatosan, a feldolgozási feltételeknek megfelelően kell hozzáadni.
A keverés hatékonysága egy másik fontos tényező. Ha a módosított keményítőt nem keverik össze azonnal és egyenletesen a hozzáadása után, a por bizonyos területeken koncentrált maradhat, és fokozatosan aggregátumokat képezhet. Ez különösen nagy viszkozitású anyagoknál lehet észrevehető, ahol az anyag általános mozgása viszonylag lassú, és a por nehezebben diszpergálható. Ezért a megfelelő keverést az anyag jellemzőinek megfelelően kell fenntartani, hogy a módosított keményítő a lehető leghatékonyabban eloszlassa a rendszerben.
A Módosított Keményítő felhasználás előtti tárolási körülményei is befolyásolhatják annak viselkedését a feldolgozás során. Ha az anyag már a használat előtt felszívta a nedvességet, vagy nyilvánvaló csomók keletkeztek benne, akkor még akkor is nehezebb lehet a szétoszlása, ha a későbbi feldolgozási körülményeket megfelelően szabályozzák. Ezért használat előtt fontos ellenőrizni a por állapotát. Ha nyilvánvaló rendellenességeket találnak, az anyagot értékelni kell, mielőtt a feldolgozórendszerbe kerül.
A feldolgozás során az agglomeráció kockázatának csökkentése érdekében számos intézkedést lehet tenni. Először is, a módosított keményítőt a lehető legszárazabban kell tartani, és a használat során minimálisra kell csökkenteni a szükségtelen levegőnek és nedvességnek való kitettséget. Másodszor, megfelelő takarmányozási módszert kell alkalmazni, hogy elkerüljük a nagy mennyiségű por rövid időn belüli hozzáadását. Harmadszor, a hozzáadás után elegendő keverést kell biztosítani annak biztosítására, hogy a módosított keményítő egyenletesen oszlik el az anyagrendszerben.
Ha a feldolgozás során agglomeráció lép fel, először az okot kell azonosítani. Ha a problémát elsősorban a túl gyors etetés okozza, segíthet az etetési mód módosítása és a diszperzió javítása. Ha a probléma az anyag nedvességtartalmával vagy elégtelen keverésével kapcsolatos, a teljes feldolgozási eljárást ennek megfelelően módosítani kell. A keverési idő egyszerű meghosszabbítása nem mindig elegendő, mert az agglomeráció különböző okai eltérő megoldást igényelnek.
Ezért a módosított keményítő nem feltétlenül hajlamos a feldolgozás során agglomerációra. Ha az anyagot megfelelően tárolják, és megfelelően szabályozzák az adagolási, diszperziós és keverési folyamatokat, jelentősen csökkenthető a csomók előfordulása, ami segít a módosított keményítőnek megőrizni jó feldolgozási jellemzőit és jobb alkalmazási teljesítményt elérni.
